Esztergom-Márianosztra-Esztergom

Az első kerékpáros túránkra 2017. augusztus 22-én került sor, amire gyakorlatilag egész nyáron készültünk. Az útvonal már nyár elején kész volt, erre nem helyeztünk túl nagy hangsúlyt, a lényeg az volt, hogy tekerjünk egyet, és lássuk, hogy hogyan megy, mennyit bírunk, milyen is a kerékpártúrázás.

Aztán a túra időpontja mindig tolódott, egyrészt vártuk az alkalmas időjárást, másrészt a családi programok, munka, nagyszülők elfoglaltságai miatt sokáig húzódott. Végül, amikor már csak két hét volt a nyári szünetből, nagyon be voltam sózva, mondván: addig húzzuk-halasztjuk a dolgot, míg idén sem jutunk el két keréken sehová. Végül mégis összejött! És az időjárás is a legideálisabb volt: esőt nem jósoltak, és pár napra a hőség is odébbállt, így hétfőn eldöntöttük: kedden elindulunk!

A tervezett útvonal: Esztergom-Szamárhegy, Búbánatvölgy, Pilismaróti révvel át Szobra, onnan Márianosztra, vissza: Ipolydamásd, Letkés, Ipolyszalka, Bajta, Garamkövesd, Párkány, Esztergom, Esztergom-Szamárhegy.

Térképen így nézett ki:útvonal

Szintben pedig így: szint

Az út során két nagyobb emelkedőt kellett leküzdenünk, az egyiket Márianosztra előtt, a másikat pedig Ipolyszalka és Bajta között, a térkép alapján egyik sem ígérkezett vészesnek.

Elindultunk!

Végre augusztus 22-én reggel rövid készülődés és reggeli után 7 órakor elindultunk! Az idő a kora reggeli órákban meglehetősen hűvös volt, így pulóverben indultunk, de még így is fáztunk az első kilométereken. Úgy terveztük, hogy Pilismaróton a 7:50-kor induló komppal kelünk át Szobra, ám már fél 8-kor a Duna-parton voltunk, biztos, ami biztos! Az első 6 kilométer kicsit fázósan telt, és igyekeztünk a férjemmel egymáshoz alkalmazkodni a mindkettőnknek ideális sebesség meghatározásában. Az út minősége a széleken hagyott némi kívánnivalót maga után, de szerencsésen megérkeztünk a komphoz. A komp a túloldalon várakozott, ahonnan elvileg 7:40-kor kellett volna indulnia, ám nem tette, valószínűleg nem nagyon érte meg anyagilag, hogy üresen csupán kettőnkért átjöjjön.

Néhány kép a várakozás perceiről, és az átkompolásról, vicces volt, hogy csak kettőnkért jött át a Dunán ez a hatalmas szerkezet:

Sehol egy lélek… Csak mi várakoztunk

Kémleli  a hegyeket…

Elindult végre…
Bogi Beszálltunk, elindultunk…

A pilismaróti rév egyre messzebb

  

Megérkeztünk Szobra

A szobi érkezés után rögtön Márianosztra felé vettük az irányt, miközben elhaladtunk a szobi vasútállomás épülete mellett. Az első tábla 4 km-re jósolta a Márianosztráig vezető út hosszát, bár kissé elbizonytalanodtunk, mert egy hosszabb tekerés után ismét 4 km-t jelölt. Gondoltuk, bizonyára csak 4 km-es táblájuk volt… Az út végig emelkedik Márianosztráig, sűrű, fákkal benőtt útszélek mentén haladtunk végig. Útközben láttunk egy kiépített forráshelyet, amit csak visszafelé néztünk meg, és egy kőbányát, mely meglehetősen zajos volt. A tábla elérésekor nagyon örültem, bár még a településen belül is emelkedőn kellett mennünk, nem úsztam meg ennyivel!

Aztán végre csak elértünk első célunkhoz, a Magyarok Nagyasszonya Bazilikához. A kegyhelyet a Pálos rend működteti, érdekessége, hogy egy udvaron található a márianosztrai börtönnel.

 Belépve ez a kép fogad minket 

       

Prohászka Ottokár gyóntatószéke, és verse – vezérfonalul életünkhöz

Alaposan körbejártuk a templomot, mígnem egyszercsak az egyik oltár fölött egy ismerős alakja bukkant elő: Avilai (Nagy) Szent Teréz – idei bérmálkozásomkor választott védőszentem:

    

Az ajtón lévő tábla – elhatároztam én is készítek ilyet a lányoknak otthonra

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.